Bepakoltam egy csomó ruhát,egy pár smink cuccot és a szakáccsla csináltattam vagy húsz szendvicset,városi piknikre hagyatkozva.Mindent bepakoltam egy nag hátizsákba, majd 11 kor, a megbezsélt időpontkor találkoztunk az ajtó előtt.

- Mindent bepakoltál.

- Igen mindent betettem de bátorságból nem volt elég nálam. - mondtam szomorúan.

- Ahhoz hogy ezt elhatározd, már kell egy nagy adag bátorság.Meg tudod csinálni. - ekkor Glen elkezdett lassan közeledni felém. - Ha már eddig eljutottál nem fordulhatsz vissza. - ekkor már kevesebb mint egy lépés választott el minket.Már nagyon közel volt hozzám.Lassan a kezemért nyúlt, majd megfogta.Nem akartam elhúzn főleg azért mert ez még nem jelent semmit.- Én mindig melleted leszek, és bátorítani foglak.Úgyhogy irány az istálló, és induljunk el. Te túl erős vagy ahhoz hogy feladd.- ekkor megölelt.Pont erre volt most szükségem. Hogy valaki támogasson, és hogy segítsen, és bátorítson.

- Szeretlek!-mondtam Glennek.-Te vagy a legjobb barátom.

- Nekem is! - mondta Glen.-Én is szeretlek, talán egy kicsit, na jó sokkal jobban,mint lehetne, de akkor is a legjobb barátom vagy.- miután elengedtük egymást elindultunk az istálló felé ahol, kis tehén alakú lények álltak.

- Mik ezek?

- Ők kérlek szépen, a Bumbok. Ők a mi kis hobbi állataink. Jó a tempójuk és kevés kajával is jól bírják.Ja és kiváló teher hordók. - volt rajtuk nyereg, és oldalt tartók a táskáknak.Ráraktuk a cuccokat, és elindultunk. Tényleg gyorsan mentek, ahhoz képest mekkora táskák voltak rajtuk. A tábor gyorsan látóhatáron kívül került. Mentünk egy pár percet, majd Glen kiáltott eget, erre a Bumbok megálltak.

- Miért álltunk meg?

- Hogy hívják Raflek nővérét?

- Lor. És van egy férje.

- Akkor tudom merre kell menni. A Bambukkal 5 óra az út.

- Akkor reggelre pont ott leszünk.

- De közben lehet hogy meg kell majd állnunk egy két órára.

- Nekem az idő nem lehet akadály. Ha 2 napot kéne gyalogolnom, megállás nélkül akkor is megtenném.

- Hát jó. Akkor Bambuk. Csííikáá.- ez volt a kiáltás arra a Bambuknak, hogy indulás.Egy kicsit mentünk, majd eluntam magam és egy kicsit érdeklőttem.

- Te honnan tudtad, hogy Lorék hol laknak?

- Régi és szomorú történet.

- Elmondod nekem? Én is elmondtam, hog velünk hogy volt. Az sem volt valami boldog story.

- Hát jó. Az egész akkor kezdődöt amikor a bátyám betöltötte a 18-at. Ennek örömére elmentünk apámmal, és a bátyámmal meglátogatni a várost. Nem akartunk semmit, sem fosztogatni, sem ölni, csak megnézni. Amikor megéheztünk, bekopogtattunk Lorékhoz, és ő nyitott ajtót. Elmondtuk neki, hogy mit akarunk,és ő kedvesen be is engedett minket, de bent megtörtént életem legszörnyűbb rémálma. Csak azt hallottuk, hogy egy férfi hang kiabált. Mit keresnek ezek itt? Ordított felénk. A bátyám hátra fordult, hogy elmagyarázza hogy békével jöttünk, majd a férfi elő rontott és leszúrta. A bátyám holtan esett le az ülőről. 8 évesen nagyon megrázó volt, és még mindig nem tudjuk, hogy ki volt az a férfi. De ha megtalálom nagyon meg fogja bánni amit a bátyámmal tett. - és ekkor láttam először könnyeket Glen szemébe. - Bocsi, nem akartam hogy sírni láss.

- Ezek után ez mind érthető. Hogyan nézett ki a férfi?

- Közép magas volt, és izmos teste. Barna haj, és zöld szem.

- Ez elég jó info. Nem lesz nehéz megtalálni.

- Még nem nagyon volt időm bejönni a városba, de majd egyszer ha kicsit erősebb leszek, elkezdem a keresést, és ha megtalálom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.