-Nagyon köszönöm Babgi!-mondta Raflek rosszindulatúan.

-Szóval akkor miről kéne tudnom?-kérdeztem úgy hogy majd szétroppantam az izgalomtól.

-Ez még olyan kb 2 hónappal ezelött volt.Volt egy lány akit szintén nagyon közel éreztem magamhoz.Elötte pedig azt mondta hogy ő is viszont szeret engem.Ő is egy másik népből való volt és 1 hét után jöttek érte a szülei.Az katasztrófa volt.Mindennek lehordtak.Azt mondták hogy csak egy pojáca vagyok aki magán hagyta a műanyag ragasztott szárnyakat.és ami a legjobban fájt hogy azt hitték hogy én raboltam el a lányukat.Ám amikor azt vártam el hogy Natál majd kiállna melletem hogy én nem ártottam  neki erre ő is csak azt kezdte el mondani hogy én ténleg fogságban tartottam és hogy nem volt jó neki.Aztán elvitték és azóta nem mertem magamhoz embert vagy legalábbis lányt közel negedni magamhoz.de te ha így haladsz megtöröd a jeget.Csak vigyázz nehogy a gleccsert is megtörd.

-Most már értem.Köszönöm hogy megbízol bennem és el merted mondani.Egyépként szerintem mostmár mehetünk mostmár hogy mindent megvettünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.