Kolttal elindultunk megkeresni Glent. Nem kellet sokat várni míg egyszer ekiálltom magam és hirtelen egy választ hallok a távolból.

- Fruzsi! - kiálltja Glen. Szerencsére nem kellet sokat menni hamat megtaláltuk Glent. - Jajj már úgy aggódtam! - szaladt oda hozzám, majd megölelt. - Hogy vagy? -kérdezett kedvesen. Az öleléséből kiéreztem, hogy hiányoztam neki nagyon, és féltett.

- Már jól vagyok! - elengedtem. Nem akartam Koltot kellemetlen helyzetbe hozni.

- És ki ő? - mutatott Koltra.

- Ő mentett meg! Az egész úgy volt, hogy egy férfi meg akart kötözni ahogy elmentél. Ahogy el akartam szaladni , de ő utolért. Már éppen meg akart kötözni, amikor odajött Kolt és segített nekem. Ő mentett meg. - mosolyogtam.

- Hát... Köszönöm szépen!- mosolygott Glen. Láttam rajta hogy kicsit zavarban van, és még nem nagyon tudja kezelni ezt a helyzetet.

- Mit köszönsz? - kérdezett vissza Kolt kedveesen. Gondolom neki is feltűnt hogy Glen zavarban van, ezért próbált a lehető legkedvesebb lenni.

- Hát hogy vigyáztál Fruzsira ha már én nem tudtam.

- Ugyan semmiség. Mindenki megtette volna a helyembe. - nagyon örültem hogy a fiúk egész jól kiönnek egymással. Most jött a lényeg. Meg kellet kérnem Glent arra hogy had lakjon velünk.

- Glen beszélhetnénk egy kicsit négy szem közt? -hívtam félre. Láttam rajta hogy meglepődött.

- Persze.- ahogy egy kicsit arréb értünk, vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

- Tudod van egy apró probléma. Az hogy Koltnak nincsen hol laknia. Meghaltak a szülei és más hozzátartozója sem él már. Azok után hogy megmentett nem lenne szívem itt hagyni. Nem lehetne ha ott lakna velünk? Nálatok? - láttam Glen arcán hogy egy kicsit meglepődik. Reménykedtem hogy egy kicsit le fog nyugodni és beleegyezik. Ha nem mondana először igent, megcsókolnám hátha attól meglágyul a szíve.

- Ezen meglepődtem. Szerintem a szüleim belemennének, hiszen a házunk nagy, elférünk benne.

- Én arra gondoltam lakhatna az én szobámban. És akkor nem foglalna el egyedül egy egész nagy részt.

- Majd meglátjuk, de felőlem lakhat nálunk.

- Köszönöm! - ugrottam Glen nyakába. Láttam hogy ez neki is tetszik. Még mindig a fejemben van az a mondat amit a vacsorán mondott. "Van egy gyönyörű lány akivel eddig még csak egyszer csókolóztam, és mostmeg csak hozzá sem érhetek mert nem bírja elviselni." Igaza volt. Túl sokáig tartogattam magam és a szívem. El kell engednem a múltat és újra kinyitni a szívem a szerelem felé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.