Kolttal olyan délután 2-ig beszélgettünk a szobába az "ágy jelenet" után.

- El fogod mondani Glennek hogy lefekedtünk?

- Nem tudom. Majd meglátom. Ha nagyon össze lesz törve a reggel miatt akkor nem. Nem fájdítom ezzel a szívét.

- Mert mi volt reggel?

- Ahogy kiléptem az ajtón, látom hogy ütt Glen a falnál és sír. Nagyon meglepődtem, aztán nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy az a baja, hogy reggel látott minket összebújva aludni.- egy kicsit még midig zavarba jövök ha szóba kerül a "mi" dolog. - És hogy én döntöttem, és nem őt választottam.

- Nagyon szeret téged! Összetörted a szívét!

- Mivan? Ti most fiúk összefogtatok? Ha akkora baj hogy téged választottalak...

- Dehogy baj. - mosolygott rám kedvesen Kolt majd hogy benntartsa a szót megcsókolt.

- Amúgy végül elmész még ezek után is a bálba?

- Persze.Azért cserben hagyni nem fogom, mert szerintem attól barátok még maradhatunk. Csak elég furcsa lesz mert tudom hogy ennél majd mindig is többet akar.

- Az biztos hogy mindkettőtöknek nehéz lesz, de azt nem akarhatja tőled, hogy másképp dönts, csak mert ő azt akarja. - örültem hogy Kolt ilyen megértő és támogat. Szép lassan elbeszélgettük az időt. Így telt szép csendesen a 2 hét a bálig. Aznap megkértem Koltot hogy válasszon nekem a szekrényből egy estályi ruhát. Meg kell hagyni Koltnak elég jó ízlése van. Ezt a ruhát választotta ki. Gyorsan felvettem a fürdőszobába, majd megmutattam Koltnak.

- Nagyon dögös! Sexy! - majd leesett az álla. Tényleg nagyon szép voltam benne.

- Köszönöm. - mire leértem már Glen is ott volt. Nagy szemeket meresztett rám. Neki is annyira tetszettem mint Koltnak.

- Gyönyörű vagy! - mondta. Átkaroltam és már mentünk is a bálterembe. Tele volt emberekkel és szebbnél szebb ruhákkal, de ahogy beléptem minden tekintet rám szegeződött, és Glenre. Ahogy bevonultunk mindenki összesúgott a hátunk mögött.

- Gyönyörű ez a lány! Tökéletes leendő királynénak.

- Csodaszép! - ezek a bókok nagyon jól estek nekem. Majd kipukkatam a büszkeségtől. Az a ruha tényleg csodaszép volt. A bókok után odajöttek Glen szülei is.

- Istenem de szépek vagytok!- dícsért minket Glen anyukája. Már éppen folytatta volna a bókokat, ha az apukája nem szól hogy itt az ideje a keringőnek.

- Mit jelent az hogy itt az ideje a keringőnek?- kérdeztem Glent. - Msot jön az örökös és a kisérője. Táncolnunk kell.- nagyon meglepődtem. Glen behúzott a kör közepére majd elkezdtnk keringőzni. Mivel Glennel kerültünk már közel egymáshoz, annyira nem éreztem magam zavarban. A tánc közben is halotam a bókokat, aminek annyira már nem örültem.

- Milyen szép pár!

-Pont összeillenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.