Hirtelen mindketten egy lépéssel távolabb kerültünk egymástól.

- Persze. Csak beszélgettünk egy kicsit. -próbáltam olyan nyugodt lenni amennyire csak tudtam. Nehezen ment de szerintem bejött.

- Hogyan döntöttél kedves unokaöcsém? - szólalt meg hirtelen Ralph. Most imádkoztam hogy Kolt jó döntést hozzon. Egy világ törne össze bennem ha elmenne.

- Szerintem, - ekkor egy lépést közelített felém. - Sajnálom Fruzsi! Nem tudnék jó apja lenni a kicsinek. - nem hiszem el. Itt hagy minket. Egy világ tört össze bennem. Már megörültem hogy végre találtam valakit aki hasonlóan olyan jó tud lenni mint Raflek volt, erre itthagy. Ezt már nem bírtam, és hangos zokogásban törtem ki.

- Haza viszlek a cuccodért és holnap már indulhatunk is.

- Rendben. - én még mindig nem bírtam megmozdulni, annyira le voltam sújtva. Kolt  odajött hozzám. - Annyira sajnálom. Én nem akartalak átverni. De mindketten jobban járnánk ha én Ralphfal mennék.

- Ezzel már elkéstél mivel hogy a gyermeked ott van a szívem alatt. Te, úgy tűnik, külömben amúgy sem tudod mi lenne a jó nekünk. Mert te egy önző disznó vagy. Mész a pénz, a vagyon, a hatalom felé, mit sem törődve azzal hogy nekem mi esik rosszul.

- Menjünk haza, hogy Kolt el tudjon pakolni. - szólalt meg Ralph. Beültünk egy limuzin szerű dologba, de nem nagyon figyeltem. Csak fojt a könnyem, és lábamat felhúzva ültem a kocsiban. Melletem ült Kolt, de mintha egy idegen ült volna ott. Semmit nem éreztem iránta. Hirtelen megérkeztünk, majd mindketten felrohantunk a szobába. Kolt már ment volna a cuccáért, de először elmondom mit szeretnék, de ez az idegen csak pakolt.

- Kolt, állj meg! - mondtam hangosan és határozottan. Hirtelen megállt, felém fordult, majd a szemembe nézett. 2 lépés volt köztünk. Pont elég volt. - Ha beülsz a limuzinban, magaddal viszed az én összes szeretetem irántad, és nekem nem marad semennyi. Idegen kétn fogok rád emlékezni, és nem fogom engedni a kicsinek, hogy valaha is hiányoljon téged. El fogok neki mindent mesélni, hogy tudtad amikor elmentél, hogy terhes vagyok, mégis itt hagytad. Ha elég nagy lesz, lehet e miatt szívből fog utálni téged.

- Fruzsi, én csak...

- Ne szólj bele! Még nem fejeztem be. Én voltam szerintem az egyetlen ember, aki az elrablója mellet ál, és támogatja, lakhelyet ad neki, annak ellenére, hogy először meg akart ölni. Én ott voltam neked, amikor senki más, és mégis elmész. Te nem vagy melletem. Amikor mindeki, idegen őrült tekintett rád, mert egyedl voltál, én megláttam benned, azt az elveszett fiút aki valaha is voltál. De ez a fiú megint elveszett, és lehet már soha nem fog visszatérni hozzád.

- Fruzsi, köszönöm amikor melletem voltál, annak ellenére, hogy elraboltalak.- hirtelen kicsapódik az ajtó, és Glen lép be rajta, mérges tekintettel, és elindul, gyors, erőteljes léptekkel Kolt felé.

- Te szemét! Te raboltad el Fruzsit, most meg itt hagyod? Na ezért kapsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.