- Keresd meg magadnak a legszeb ruhát, vedd fel,és keress hozzá egy ékszert. Anyukám imádja az ékszereket. Ezzel jó benyomást fogsz neki tenni. - mosolygott rám.

- Remélem én is, hogy kedvelni fognak a szüleid.

- Nem baj, ha egy kicsit, mint a leendő feleségem ként foglak bemutatni? Anyukámék napok óta azzal szekálnak, hogy keresnem kéne egy jóravaló lányt, akit később majd feleségül kérhetek. Nem kell hogyha nem akarsz hozzám jönni a jövőbe de téged szívesen bemutatnálak nekik. - a mosolyán most látszódott hogy zavarban van és izgul, hogy mit fogok mondani.

- Nyugodtan lehetek a feleséged egy vacsora erejéig. - nevettem el magam. Egy gyönyörű kék ruhát szemeltem ki magamnak.Miután nagy nehezen felhúztam, rájöttem hogy hátul fűzős és megkötős, úgyhogy Glen segítsége kellet hozzá. Behívtam, és ő nagy örömmel beröppent a szobába. Amikor mögém állt, hogy betakarja mesztelen hátam újával végig símtotta azt a gerincem vonalába.Hirtelen belegondoltam, hogy nem olyan rég ki szeretett ennyire. A szemem könnybe lábadt, de nem akartam hogy Glen a vacsora előtt sírni lásson.Gyorsan nyeltem egyet, majd miután a ruhám kész volt, hátra fordultam Glenhez.Láttam az arcán, hogy meg akar csókolni, és szájával már közeledett is, de én nekem ehhez most nem volt lelkem.Nem tudtam elfeledni Rafleket. Hogy ne utasítsam annyira vissza, gyors megöleltem.

- Nekem mennem kell! - szólt. Igazából ennek most örültem, hogy egy kicsit egyedül lehetek.Átmentem a fürdőszobába, ahol az egyik szekrény tele volt a legmárkásabb smink cuccokkal.Gyorsan magamra dobtam valamit, hogy szép legyek.Ahogy lementem a lépcsőn Glen már ott volt.Besétáltunk az ebédlőbe, ahol egy nyolcszemélyes asztal volt megrakva mindenféle finomsággal. Glen szülei felálltak, majd kezet nyújtottak nekem.

- Szerbusz Fruzsina. Örülök, hogy találkoztunk.- nyújtott kezet Glen apukája.

- Én is úgy szintén. - mosolyogtam bájosan. Ennyire még sohasem esett nehezemre mosolyt csalni az arcomra.

- Szerbusz kedvesem. - köszönt kedvesen Glen anyja.

- Jó napot! - fogtam kezet vele is. - Hogyan szólíthatom magukat? - kérdeztem udvariasan.

- Én Rosal vagyok. - mondta az anyukája.

- Én Japle(ejtsd:dzsépöl)vagyok.

- Szerintem fogjunk neki vacsorázni. -szólalt meg Glen. Én leültem egy székre, majd halk sutogást hallok Glen és Rosal közt.

- Tetszik ez a lány. Ne üldözd el fiam! - súgta Rosal Glennek aki inkább nem mondott semmit. Ez a pár mondat nagy terhet rakott a vállamra. Ha én itt hagyom Glent akkor őt fogják érte okolni és a szülei csakódni fognak. Nekem viszont nincs szükségem még egy új kapcsolatra. Körülbelül egy falatott ettem amikor Glen apja megszólalt.

- Na és Glen mikor fogod megkérni Fruzsi kezét? - ekkor majdnem félre nyeltem a falatot.

-  Jól vagy drágám?- kérdezte Rosal.

- Persze.

- Na Glen? - kérdezte Japle megint.

- Nem tudom. Még várunk.

-És hány gyereket akartok majd?- kérdezte Rosal. Ez nekem már sok volt. Utoljára erről a témáról Raflekkel viccelődtünk.

- Ebből elég! - kiáltottam majd felálltam, és kirohantam a teremből.

- Fruzsi várj! - kiáltott utánam Glen, majd utánam szaladt ő is. Én oda sem figyeltem rá csak rohantam át a házon kifelé az ajtón, és amikor nagy nehezen kijutottam Glen megfogta a kezem.

- Állj meg! - mondta nyugodtan.

-Nem!Eressz el!-kiabáltam sírva, és rángattam a kezem de Glen erősebb volt.

- Mi a baj?

- Ezt még te kérded? Most vesztettem el életem szerelmét,és a szüleid máris a gyerekekről és a házasságról kérdeznek.

- És mégis hova akarsz majd menni?

- Nem tudom csak el innen. Itt minden rá emlékeztet. El kell mondanom a családjának, hogy mi történt. - kiabáltam sírva és határozottan.

- És bűntudattal a szívedben akarsz élni örök életedre?Tudod te hogy mekkora fájdalmat fogsz nekik okozni azzal ha elmondod az igazat?Eddig legalább volt reményük arra hogy hátha visszatér a szerelmed, de te ezt a kis maradék reményt is el fogod venni. - kiabálta Glen.

-Igen.Miattam halt meg és viselnem kell a következményeket.Cserben hagytam, és a miatt halt meg. - ekkor már annyira mérges voltam, és szomorú hogy nem bírtam tovább állva és a földre ültem, és sírtam.

- Na mit fogsz tenni? - kérdezte. Hallottam a hangján, hog mérges de nem tudtam hogy miért.

- Te miért vagy rám mérges?Én jobban szenvedek, mint te. -zokogtam.

-Mert elegem van már, hogy én mindig is csak második lehetek majd Raflek mögött.Van egy gyönyőrű lány, akivel eddig egyszer csókolóztam, és mostmér még csak hozzá sem nyúlhatok, mert nem bírja elviselni.

-De ez nem olyan egyszerű.Ha neked is meghallna a szerelemed,akivel már láttad a jövődet, akkor te sem néznél ugyanúgy többé egyik lányra sem.

-Lehet, de most nekem is nehéz nagyon nem csak neked.

-De én legalább még élek. - olyan zokogás fogott el, hogy levegőt alig kaptam, de most nem ájultam el.

-Mi segítene enyhíteni a fájdalmat? Az ha elmondanád a családjának hogy mi történt? - nézett rám Glen megértően, bár az arcát annyira nem láttam, mert sötét volt és könnyes volt a szemem.

-Lehet. Nem tudom már hogy mi segítene.Ha nem kéne Raflek nélkül élnem. Az segítene a legjobban. - zokogtam.Fent mindig is én voltam az az ember aki imádott élni, mindig kereste a kalandokat, és a bulit. Itt mintha a régi énem elment volna és jött volna helyette egy másik Fruzsi. Aki nem akar már Raflek nélkül élni, és elgondolkozik azon hogy minek él. Nem! Nem szabad, hogy az új én uralkodjon rajtam!A régi énemet nem szabad elveszítenem csak azért mert, egykilométerrel a földalá kerültem. Ekkor vettem egy nagy levegőt, nyeltem egy nagyot, megtörtöltem a szememet, majd felálltam. Lesöpörtem és kihúztam magam.

-Megnyugodtál?-kérdezte kedvesen Glen.

-Nem csak rájöttem, hogy egyszer majd túl kell lépnem.Nagyon nehéz lesz de meg kell majd próbálnom.

-Most mi lesz?

-Menjünk fel a szobámba és mindent elmondok neked. -remélem Glen még mindig nem hiszi hogy le akarok vele feküdni, mert csak akarok valakit akivel tudok beszélgetni.Alig bírtam elindulni, mert ez a kiborulás nagyon  lefárasztott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.