Mivel fáradt voltam, és gyenge ezért Glen a derekamat átkarolva tartott, én pedig a vállába támaszkodtam. Ahogy beléptünk Glen szülei már ott álltak, és nagy aggódó szemekkel néztek ránk. Mivel összerogtyam a fűben, ezért a ruhám úgy nézett ki, mintha a lábamon lévő részét levettem volna, mefogtam és beleforgattam egy sáros tócsába.

- Jaj, teljesen jól vagytok? -kérdezte Rosal bár úgy tűnt mintha a ruháktól kérdezte volna.

- Igen csak Fruzsi egy kicsit kifáradt, és kiborult. De már jól van. - egy ideig csak hallgattam mit beszélgetnek de nem emlékeztem rá, és nem is értettem csak arra emlékszem hogy egyszer csak nem bírtam továb és összestem.Nem vesztettem el az eszméletem csak az izmaim nem bírták már tovább.

- Fruzsi jól vagy?-kiabált ijedten Glen.

-Igen, csak már nem bírtam állni a lábamon.Mindjárt bemegyek a szobámba.

- Arról ne is álmodj!Majd én beviszlek.Te csak pihenj.

-Na jó talán a beszélgetést halasszuk holnapra.Most mi is elmegyünk aludni.Jó éjszakát! - köszönt el Rosal.Én nem tudtam megfogni Glen vállát mert még mindig nem volt erőm.Felvitt a szobámba, lefektetett az ágyamba,betakart,adott egy puszit az arcomra, majd kiment.Hamar el tudtam aludni egy ilyen nap után.Este Raflekkel álmodtam, hogy velem volt, majd reggel sírva keltem.Az arcom tiszta könny volt.Amikor kimásztam az ágyból egy kis hálóruhában voltam. Nem tudtam hogyan került rám.Remélem nem Glen adta rám. Odamentem az ablakomhoz, és ahogy kinéztem eg hatalmas tavat láttam.Mivel az ablak előtt bent volt egy kis beülő, felhúztam a térdem és csak néztem kifelé. A  tó partja pár méterre volt az ablakomtól, így ha kinéztem láttam a partnál úszkáló hattyúkat. Pont 3 hattyú siklott a vízen.Kettő egymás mellet, egy pedig melletük nem sokkal. Amikor a párosból az egyik elrepült, oda ment hozzá az a hattyú amelyik eddig csak melletük úszkált. Mintha magamat láttam volna az egyik hattyúba. Először Raflekkel úszkáltam, majd miután ő elment oda jött hozzám Glen.Megint éreztem, hogy az arcomon egy meleg könnycsepp gurul végig. Nem Fruzsi!Nem szabad sírnod erősnek kell lenned! Az arcomat a térdeim közé temettem,és próbáltam erős lenni, de rajtam már rég nem az agyam uralkodott.Nem zokogtam, még csak a levegő vételemen sem hallatszott, hogy sírok, csak szomorú voltam, és folyt a könnyem.Egyszer csak hallom, hogy nyílik az ajtó és egy kis szobalány lép be rajta.Mivel a szoba nagy volt és az ablakom, és az ajtó a szoba két végén voltak. alig láttam valamit.

- Elnézést a zavarásért, Fruzsina kisasszony de Glen úr beszélni akar önnel. Be szeretne jönni.

- Mondja meg neki, hogy bejöhet. - mondtam.

-Rendben, csak azért engem küldött, hogy lehet hogy még alszik.

-Megmondhatja neki, hogy nem alszok jöjjön be nyugodtan!

- Értettem. - majd Glen belépett az ajtón.

- Szia!Tegnap azt mondtad, hogy akarsz velem beszélni a szobádba, csak aztán kicsit másképp alakultak a dolgok.Most ráérek.-elindultam Glen felé aki az ágyamon ült.Eddig csak az ablakból hallgattam, hogy mit mondott.Lassan odaértem én is az ágyamhoz, és Glen mellé ültem.

- Segítened kell! - láttam Glenen, hogy aggódik hogy vajon miben kéne segítenie, de örült hogy rá  gondoltam.

- Miben kéne segítenem?

- El kéne mennem Raflek családjához. Nem érdekel, hogy mekkora bűntudattal jár, és hogy fájdalmat okozok e nekik, de ezt mindenképpen muszáj.Nem bírok úgy élni, hogy Rafleket valahol várják haza. Azt végképp nem bírnám elviselni, hogyha a nővére úgy halna meg hogy nem tudja hogy hogy van az öccse.

- Szóval a nővéréket kell megkeresni?

- Igen. De elég messze laknak innen. Csak te tudnál segíteni, mert te ismered a környéket, és te tudnál valamit szerezni amivel el tudnánk indulni.

- Rendben. Bár nincs ínnyemre, hogy ezt akarod tenni de segítek. Csak anyuék meg nem tudják.

- Mikor induljunk?

- Ma este?

- Rendben.

- Majd megmutatom hogy mivel fogunk menni.

- Oké. Örülök, hogy segítesz.

- Egy barátot soha nem hagyok cserben. Főleg ha ez segít enyhíteni a fájdalmadat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.