Szépen eltelt 3 hét. A pocakom, és benne a kicsi is szépen növekedett. Mivel Glenéknek külön orvosai vannak, az egészségünk felől nem kellet aggódnom. Közben beköszöntött a nyár is.

A kertben elkezdtek virágozni a pipacsok, rózsák. Az egész több tucat színben pompázott.Az ablakomból pont le lehetett látni a kertre. Ilyenkor annyira szerettem a természetet. Annyi illat, annyi szín. Egyik reggel amikor éppen szokásos kerti sétámat teszem, mintha látnék valakit, a kert másik végében. Ahogy elkezdek közeledni felé, meglátom hogy Glen az. Amint egy kicsit jobban megindulok érzem, hogy meginog alattam a föld, majd összesek. Még mielőtt elájultam volna láttam hogy Glen szalad felém ijedt arccal. Aztán egy rövid eszmélet vesztés. Amikor felébredtem a szobámban voltam és feküdtem az ágyamban. Nem tudom hogy kerültem oda, gondolom Glen odavitt. Résnyire volt nyitva a szemem és Glent láttam ahogy fogja a kezem, és halkan ezt suttogja:

- Fruzsi annyira sajnálom hogy ilyen bután viselkedtem. Pont a legrosszabbkor hagytalak egyedül. Annyira féltelek. Soha nem akarnám hogy valami bajod legyen. Kérlek ne hagyj itt! Ne tedd ezt velem. Te ne hagyj egyedül kérlek! Neked még ott volt Kolt de én egyedül maradnék. Nekem csak te vagy.- ekkor elcsuklott a hangja,. Hallottam hogy szaggatottan veszi a levegőt.- Sír.-Ötlött belém a felismerés. Lassan teljesen kinyitottam a szemem. Amikor Glen meglátta hogy felébredtem, nagyon megörült, és megszorította a kezem. - Fruzsi! Annyira féltem, hogy valami baj lesz.

- Hogy van a kicsi? - Glen nem válaszolt, de még mindig sírt. - Válaszolj! - mondtam indulatosabban.De Glen még mindig nem válaszolt, csak nézett rám. - Mondd azt hogy meg van még! - mondtam kicsit kétségbeesetten. Már majdnem elsírtam magam. A szememben már előjöttek a könnyek. - Mondd ki!

- Tudod Fruzsi... - kezdte Glen. Ez nem indul jól. - ... majdnem ki kellet műteni, de aztán sikerült megmenteni. - ekkor felemeltem a takarót és megnéztem hogy a hasam még mindig ugyanakkora e, de jól volt. Bár még annyira nem látszott a kicsi de mégis észre lehetett venni.

- Glen - fordultam felé.- Én is szeretnék bocsánatot kérni, és megbocsátok neked is. Szeretném ha megint minden a régi lenne, legalábbis a köztünk lévő barátság újra meglenne.

- Az nem veszett el csak egy kicsit benyomta a PAUSE gombot. Én attól még ugyanúgy szerettelek, és nagyon hiányoztál csak egyszerűen nem bírtam a szemedbe nézni. Először azért  mert nem bírtam elviselni azt hogy a másé vagy, aztán pedig bűntudatom volt, mert így bántam veled.

- Megértem. Én is bután viselkedtem. Kibékülünk?

- Persze. - annyira boldog voltam. Végre minden a helyére került. De valaki hiányzott. Kolt.

- Hol van Kolt?

- Nem tudom. Nem rég még itt volt. Azt is látta amikor felhoztalak, megkérdezte hogy vagy, azt mondtam, hogy nem tudok semmit,megkérdezte megvan e még a kicsi, megint nem tudtam semmit majd kiment a kertbe,és szerintem onnan kiment az utcára mert van egy hátsó kijárat.

- Ne rémisztgess ezzel légyszíves!

- Rendben. Nyugodj meg hamarosan itt lesz. Ahhoz ő túlságosan szeret téged hogy itt hagyjon.

- Mit mondott neked?

- Honnan tudod hogy beszéltünk?

- Megérzés.

- Egyszer találkoztunk az aulába és azt mondta beszélni akar velem. Elkezdte mondani hogy mennyire aggódik hogy a kicsinek jó szülei legyenek, és nagyon szeret téged de még van egy pár dolga. Elmeséltem neki hogy én hogy érzek és hogy én nem utállak titeket csak bűntudatom volt.

- Milyen dolga van még neki?

- Nem tudom. Amikor rákérdeztem, azt mondta mennie kell, majd elment.

- Nem hiszem el! Képes itt hagyni. - egy kicsit mérges voltam Koltra de annyira nem voltam dühös mert közben nekem ott van Glen is. - Egyébként miért ájultam el?

- Kiderül hogy nem elájultál hanem egy nagyon rövid kómába estél, ami miatt majdnem ki kellet venni a kicsit, mert ha úgy maradtál volna, nem látnád el a kicsit annyi tápanyaggal, és éhen halna a pici. - ezen egy kicsit elgondolkodtam, és hirtelen eszembe jutott valami. Amikor még nem láttam semmit csak rövid kómában voltam, egy hang azt súgta hogy, fel kell keljek mert a kicsi haldoklik. Rám van szüksége, de azonnal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.