Eltelt 2 nap az ájulás óta. Glennel megint a régi barátságunk jött vissza. Ennek nagyon örültem de viszont nagyon hiányzott Kolt. Glennel éppen egyik kerti sétánkat tettük amikor látjuk, hogy nyílik az ajtó és Kolt lép be rajta. Nagyon megörültem neki és ahogy meglátott oda jött hozzám, és megölelt.

- Hol voltál? - kérdeztem.

- Majd elmesélem. Te hogy vagy? Nem történt semmi amíg távol voltam?

- Majd elmesélem. - ismételtem a szavait. Ahogy hátranéztem Glenre, láttam hogy zavarban van. Besétáltunk majd Glen a hátamnál támogatva felkísért minket. Még egy picit gyenge voltam, az ájulás óta, így a lépcsőn még picikét támogatni kellet. Fent adtam egy puszit az arcára,majd elment. Bementünk majd egyből a lényegre tértem.

- Hol voltál?

- Elmentem a szüleim sírjához. Vettem nekik virágot, és elmentem a temetőben. Azért nem szóltam, mert ezt egyedül kellet lerendeznem magamban. - ekkor láttam Kolt szemében hogy egy kicsit csillog, majd oda léptem hozzá megöleltem, ő pedig sírva fakadt. Nem zokogott mert az nem férfias, de sírt. - Nagyon hiányoznak! - súgta. Hamar lenyugodott szerencsére utána. Egy perc csönd volt majd felszólalt.

- A temetőben kiderült hogy van még egy rokonom. Egy nagybátyám. Ő is a szüleim sírjánál volt. Amikor bemutatkoztam neki, kiderül hogy ő még kicsi koromról ismer.

- Ez nagyszerű! - örültem  hogy kiderült Koltnak mégis van még egy családtagja.

- Azt mondta, hogy ő nagyon gazdag, és adna nekem házat, pénzt kocsit, amire csak vágyom...-ekkor elmosolyodtam, mert nagyon jó lenne ha lenne saját házunk, és autónk de gyanús hogy Kolt nem mosolyog. - ... de azt mondta csak akkor adja nekem ha velemegyek, messzire. - ja hogy itt a bibi. El kell mennünk. Ez már kicsit nehezebb de lehet hogy vele mennék. - Elmondtam neki, hogy terhes vagy, és hogy mi együtt vagyunk, de ő közölte velem hogy csak nekem segít, és ti nem jöhettek velem.

- És most mi lesz? Velemész?

- Nem tudom. Nem akarlak titeket elveszíteni, de annyira megörültem, hogy él még egy rokonom. Lehet hogy elmegyek. - Micsoda!? Jól halottam? El akar menni? Itt hagyna minket a pénzért?

- Nem hagyhatsz itt minket! Ezt nem teheted meg velem. Ennyire nem lehetsz gonosz. - fel voltam háborodva.

- Fruzsi, próbáld meg nézni az én szemszögemből. 12 éves koromban meghalt minden rokonom, majd hirtelen egy felbukkan. És nem azt mondtam, hogy velemegyek, mert téged nagyon szeretlek.

- Kolt, nem mehetsz el. Neked kéne tudnod milyen az amikor nincs apukád. Te ezt megtennéd a kicsivel? Azt akarod hogy ezt ő is átélje? - tudom hogy rossz gombot nyomok, de ha csak ez hat rá...

- Nem. Persze hogy nem akarom.

- Akkor viszont maradj.Itt is meg van mindenünk. Nem kell nekünk a gazdag nagybácsi. Külömben is. Ha eddig nem voltál neki annyira fontos hogy megkeressen akkor most? - láttam Kolton hogy mérges amiért ilyeneket mondtam, de igazam volt. Én csak őszinte voltam.

- Igazad van, de akkor is.

- Mi lenne ha megbeszélnénk egy találkozót? Te, ő meg én.

- Rendben. Hétha találkozik veled és meg gondolja magát. - pont úgy lett ahogy szerettem volna. Felkerestük a nagybácsit, és megbeszéltünk egy találkozót. 2 nap múlva el is jött az idő, hogy végre személyesen is meg ismerjem azt az embert aki el akarja lopni a szerelmem, aki a leendő gyermekem édesapja. A nagybácsi az egyik közeli nyaralójába hívott meg minket. Hatalmas volt. Óriási belmagasság, és egy hatalmas hall ahogy beléptél. Mint egy középkori birtok. Tetszett. A falon festmények, az amelyik nekem nagyon tetszett ,amikor egy nő úszott hosszú fehér ruhában a vízben. Hirtelen megjelent a nagybácsi is. Lejött a hosszú, oldalt a falnál enyhén csavarodot lépcsőn.

- Szerbusztok kedveseim! - köszöntött minket nyálasan. Kezet rázott Kolttal majd kézcsókot adott nekem. Úgy tűnik a házzal együtt ő is kicsit középkori stílusú. A hallból nyílt a nappali. Ott középen egy hosszú ülő terült el. Ahogy beléptünk Kolt megnézte közelebről a képeket míg én a szobát csodáltam. Hirtelen látom hogy a nagybácsi engem néz. Nagyon furcsa volt az a tekintet. Mintha flörtölne velem. Az kizárt! Ahhoz ő túl gazdag, és nemes. Hirtelen elkezd közeledni felém.

- Megtudhatnám a nevedet kedvesem? - kérdezte. Kihalottam a hangjából hogy akar tőlem valamit.

- Fruzsina. És önnek?

- Jajj nyugodtan tegez drágám. Egyébként Ralph. - ott termett melletem, majd a kezét a hátamra a tette és elkezdett kifele terelni a hallból.Ahogy elvesztettem Koltot a látószögemből, Ralph keze lejjeb csúszott. Majd a fenekemen állapodott meg. A nagybácsi szabályosan letaperolt.

- Tudod az unokaöcsémnek remek ízlése van. - mondta. Ralphhal szembe fordultam hogy ne tudjon mégegyszer letapizni. Ahogy szemtől szemben álltam vele, láttam hogy a szeme olyan mint Koltnak. Le sem tudnák tagadni hogy rokonok. Ralph külsőről úgy kb. 20-23 éves lehetett. Egész helyes volt. Ugyan. Miket beszélek? Nem mondhatom helyesnek. Az nem lehet. Nekem csak Kolt tetszik és kész. De akkor is az.

- Nem tudom mit akar tőlem, de én nem akarok magától semmit. - mondtam határozottan.

- Vigyázz mit mondasz, szívem. Tudok én olyan dolgokat mondani Koltnak amitől velem jön. Nem képzeled hogy nem tudom, hogyha Kolt határozott lenne, és biztos a döntésében nem kísérted volna el. Ugyan kedvesem. Nem most jöttem le a falvédőről.

- Akkor mit akar tőlem? - ekkor közelebb lépett hozzám. Az arcunk elkezdett közeledni egymáshoz. Már majdnem megcsókoltam amikor Kolt kilépett az ajtón.

- Minden rendben?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.