Reggel Kolt karjaiban ébredtem. Kolt még aludt, de ahogy megmozdultam ő is ösztönösen felébredt. Nekem olyan furcsa érzésem volt. Lehet hogy álmodtam, de úgy halottam hogy valaki benyitott.

- Szia. - köszönt Kolt álmosan.

- Szia. - mosolyogtam rá. Hogy felébresszem megcsókoltam. Úgy láttam rajta hogy nagyon örül neki. Reggel ahogy topog le a reggelihez a kis hálóruhámban látom, hogy távolabb valaki ül a falnálés mintha sírna. Úgy láttam mintha Glen lett volna. Közelebb megyek és tényleg Glen volt az. Ő meglátott és elszaladt de én utána mentem.

- Glen állj meg! Mondd el mi a baj! Kérlek! - majd Glen hirtelen megállt előttem egy kb. 10 méterre. - Mostmár elmondod?

- Igen. - vett egy nagy levegőt majd elkezdte. - Azt hittem, hogy mindd azt amit eddig tettem érted, hogy veled mentem Lorékhoz, és hogy itt lakhattok nálunk, etetünk, és gondoskodunk rólad, neked elég ahhoz hogy engem válassz de hatalmasat tévedtem. Neked én soha nem leszek olyan jó mint Kolt vagy Raflek. Neked én eddig mindig csak 2. voltam, de mivel mostmár itt van Kolt is mostmár csak 3. Nem nagyon sírtam eddig élete, során, de neked sikerült az ami több tucat embernek nem. Megsiratni.

- Te miből gondolod hogy döntöttem?

- Reggelahogy beléptem, Kolt karjaiban aludtál. Összebújva aludtatok. Ez egy hatalmas felkiáltójel arra hogy döntöttél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.