Az út gyorsan eltelt. Beszélgettünk Glennel és meséltem neki a fenti életemről.Ott mivel járnak az emberek stb. Amikor már látta a házat egy kicsit lelassítottunk, de sajnos így is hamar odaértünk, így nem volt időm annyire felkészülni a beszélgetésre. Ki kötöttük az egyik fához a Bambukat, majd bekopogtattunk az ajtón. Lor nyitott ajtót és amikor meglátott elmosolyodott.

- Jaj Fruzsi, úgy sajnálom amiket mondtam neked. Azt hittem már sohasem foglak látni többet. De hol voltál? Mesélj el mindent.És ki ez a fiatalember?

- Majd bent elmondok mindent. - bementünk megint leültünk a nappaliba.

- Amúgy képzeld Raflek eltűnt.A próba közepett elrepült, mert hogy téged elraboltak.

-Mindent el mondok. Amiután összevesztünk egy katona rabul ejtett, és elrabolt. Ott találkoztam Glennel. - mutattam rá.- Bejött hozzám és elkezdett mesélni, hogy hol vagok és hogy mi ez. - ekkor már kezdtem komoly lenni, mert tudtam, hogy most jön majd a szomorú rész. - Éppen amikor beszélgettünk, hallunk egy lövést és egy kiáltátst. - ekkor a hangom elcsuklott a könnyektől.

- Mi az Fruzsi?

- Rafleket lelőtték. - mondtam sírva. Lor teljesen elsápadt és a szeme megtelt könnyel. Glen átölelt engem.

- Akkor ezért nem láttuk sok ideig. Mert már nem él.- sírt.

- Én annyira sajnálom. Az egész az én hibám. Ha én nem megyek el akkor nem jön utánam és nem ölik meg.

- Dehogyis Fruzsi. Ne mondj ilyeneket. Ez csak annak a hibája aki lelőtte. Szerintem jobb lesz ha most mentek.

- Rendben.

- Köszönöm hog csak azért eljöttetek hozzám ,hogy ezt elmondtátok.Biztos nehéz lehetett. Sziasztok.

- Viszlát. - nagyon nehéz volt, ezt elmondani de sokkal jobb volt mint amire számítottam. Azt hittem, hogy engem fog okolni mindenért de nem így történt. Nagyon nehéz volt, de jó volt túl esni rajta. Én megtettem mindent, mostmár a fájdalmamat csak az idő enyhítheti. 

- Szétnézzünk a városba?

- Lehet hogy egy kicsit jót tenne a Bambuknak is. - nagyon jót sétáltunk.Glen nem próbált meg felvidítani, és még csak nem is kezdett beszélgetésbe velem, mert tudja hogy milyen nehezemre esne most. Mentünk még egy olyan kb. 1 percet, amikor ledermedttem. Megláttam Raflek házát. Ott állt üresen a kocsi a kapubejáróba. A könnyek elkezdtek gyűlni a szemembe, majd sírásként törtek ki onnan. Glen hirtelen megrémült, majd amikor látta, hogy sírok inkább hagyott. Odamentem az ajtóhoz, és leültem a párkányra. Amíg én sötétedésig, csak ott ültem, Glen is végig ott volt melletem.

- Elmegyek keresek valamilyen boltot. Addig várj meg itt és ne próbálj meg bemenni, kérlek!

- Rendben. - amint elvesztettem Glent a látó határomból halk neszt hallok. Egy kicsi csend, majd valaki hátulrl egy rongyal be akarja kötni a számat, de én ahogy hadonásztam fejbe vágtam az illetőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.