Elkezdtem szaladni Glen után, de szerintem rossz irányba kezdtem el indulni, nem pedig arra amerre Glen ment. Ahogy hátranéztem láttam azt az alakot aki meg akart kötözni, és hog szalad utánam. Véletlen elestem,de gyorsan fel tudtam állni, és tovább szaladni. Segítségért kiabáltam, de nem volt a környéken senki. Hirtelen valaki megragadja a vállam, és összeköti a kezeimet. Én csak még hangosabban kezdtem el kiabálni, és sikítani, de még mindig nem hallotta senki. A távolból Glen kiáltását hallottam.

- Fruzsi! - kiabált.

- Glen segíts! - kiabáltam én is.

- Most velem jössz!

- Nem megyek én sehova!- elkezdtem taposni az elrablóm lábát, és amíg a lábát gyógyította elengedte  kezem. Én még gyorsabban kezdtem el szaladni, de sajnos megint utolért.

-  Jó trükk! De nem vált be.

- Glen, kérlek segíts! - közben elkeseredve segítségért kiabáltam de még mindig nem hallott senki.Gyorsan beráncigált egy kis házikóba, majd bezárta az ajtót.

- Maga meg mit akar tőlem? Én nem ártottam neked semmit. Te miért bántasz?

- Glen megérdemli, hogy elvegyem tőle a kis szerelmét.

- Nekem ő nem a szerelmem.

- De ő viszont fülig szerelmes beléd.

- Te ezt miből gondolod?

- egész útn figyeltelek titeket. Amióta megtudtam hogy Glen elhagyja a házat, figyellek titeket.

- De miért akarsz Glennek fájdalmat okozni?

- A szülei, vagyis az a klán amelyikben ő is nevelkedik, megölték a szüleim. Miattuk kell 15 éves korom óta egyedül gondoskodnom magamról. Tudod te hogy milyen az amikor a szüleid nincsenek veled és úgy kell felnőnöd?

- Akármilyen furcsa, de tudom hogy milyen az. Én már lassan 1 éve vagyok lent és még azóta hogy leestem nem láttam még a szüleim. Nagyon hiányoznak és most vesztettem el azt az embert is aki eddig segített nekem enyhíteni a hiányt. - ekkor a szemeim megint elkeltek telni könnyekkel.

- A szerelmed volt? - én csak bólintottam egyet.

- Te nem is vagy gonosz , csak dühös vagy Glen szüleire. De Glen még sohasem ölt embert. Glennek valaki lelőtte a báttyát amikor nyolc éves volt, az apja, és az ő szeme előtt. Neki is van, hidd el, elég problémája. Nem élné túl, ha engem is elveszítene. Kérlek, engedj el! Ha akarod, nem mondom el Glennek hogy mit akartál.

- Sajnálom hogy ezt tettem de eddigi életem magányosan, és dühben töltöttem. - ekkor a szemembe nézett és mintha a szemében könnycseppek csillantak volna a holdfényben. Még egy kicsit féltem tőle, mert azért mégis csak elrabolt, de a szememben már nem volt gonosz, hanem egy törékeny kisfiú akinek eddig nem mondták el hogy embereket bántani csúnya dolog. De most azt láttam hogy megbízik bennem, és végre kilépett a kisfiú szerepből és felfogta hogy lehet emberekben bízni.

- Megbocsátok! - mosolyogtam rá, hogy megnyugodjon. - Nem oldoznád el a kötelet? Kezd zsibbadni a kezem.

- Ja persze bocsi. - a hangjában kihallottam hogy egy kicsit fél hogy elmegyek, de nem hangynám itt. Nem bírnám megtenni azok után hogy én vagyok az első ember akit a bizalmába fogadott.

- Amúgy te hol laksz? A szüleid házában?

- Nem. Nincs állandó lakhelyem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.