Mi lesz ha haza megyek?Mit lehet erről a világról és persze Raflekról mesélnem?Mivan ah semmit nem szabad elmondanom?És egyáltalán keres bárki is odakint?Egyáltalán hogy tudok haza menni?De ezekkel biztos megbántanám Rafleket.Ekkor könnybe lábadt a szemem.Eszembe jutott a családom.Hogy már mennyi ideje nem láttam őket.Az öcsémet a nővéremet,az anyukámat,az apukámat és még sorolhatnám a barátaimról nem is beszélve.Na és most jött el a holtpont amikor elsírtam magam.Raflek eddig a kertben volt és amikor bejött sírva ültem átfogva a térdem.Nagyon megrémült.Azt hitte ő miatt sírok de hamar megkellet nyugtatnom nehogy megbánja a csókot.Elmagyaráztam neki hogy mennyire hiányzik a családom és hogy egyszer majd haza kell érnem.Ám amikor ezt kimondtam akkor nagyon elsápadt.Biztos attól félt hogy majd én is cserben hagyom mint az előző barátnője.

-Vajon keresnek?És egyáltalán hiányzok nekik?-kérdeztem miközben ömlöttek a könnyeim  és zokogtam.

-Tudod az idő nem úgy megy ott mint minálunk.Amíg te itt vagy és velem vagy addig kint nem megy az idő.Ha kimész minden megy tovább.Úgyhogy affelől semmi kétség hogy hiányoznál nekik.-aztán rám nézett és ahogy én is a szemébe néztem megnyugodtam.Aztán a könnyeim is kezdtek apadni.Majd egészen nyugodt lettem.Mostmár hogy tudom hogy  nem okozok nekik fájdalmat azzal hogy itt maradok.Átölelte a vállamat majd letettem a fejem  a vállára.Aztán elálmosodtam és elaludtam a karjába.Majd mintha ő is elaludt volna.Mire felkeltünk újra reggel lett.A tegnapi nap nagyon megviselt mindkettőnket.Megreggeliztünk majd újra útrakeltülnk.Ahogy kiléptem Rafleknak valmilyen nagynéni szerű rokona lépett oda hozzánk és megkérdezte Rafleket hogy megvette e már a gyűrűt.Mindketten nagyon megalázónak találtuk a dolgot és jót nevettünk rajta.A nagynéni meg csak nézett majd Raflek megsúgta neki hogy még csak 13 évesek vagyunk.Aztán a nagynéni megrémült hogy ugye nem az a baj hogy nem szeret? Majd Raflek megnyugtatta hogy nem nem az a baj.Aztán ahogy tovább mentünk a városba Raflek nagybáttya megkérdezte lefeküdtünk e már.AZ ISTEN SZERELMÉRE!MÉG MINDIG CSAK 13 ÉVESEK VAGYUNK!nA NEM BAJ.Ahogy haza értünk kiröhögtünk mindenkit aki ilyen nagy baromságokat dobott a fejünkhez.Nagyon röhejes volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.