Miután elmentek a srácok, én szomorúan kullogtam a ház ajtaja felé.Lor is észrevette,hogy szomorú vagyok ezért átkarolta a vállam és csak annyit mondott:

-Ne félj,nem lesz baj!-majd rám mosolygott.

-Te nem aggódsz hogy történni fog velük valami amíg vadásznak?Külömbenis:Mire vadásznak?

-Mindenre ami él, és azüldözésük izgalmat kellt bennük.Bár nem mindig sikerül elkapni egy-egy példányt de leglább megfuttatták magukat.Ám van amikor...-ekkor elhallgatott.

-Mi az Lor?-kérdeztem aggódva.

-Ááá semmi.Inkább nem mondom.Hülye ötlet elmondani._-De az istenért mi az?-kérdeztem úgy hogy már szinte ordítottam.

-Van amikor valamelyik fiú/férfi megsérül.Raflek azért nem adott neked csókot, mert félt.2 éve egyik barátjuk is elment velük vadászni és nem jött vissza.Pár nap múlva az öregek megtalálták a holt testét a medve barlangban.-ekkor teljesen elsápadtam.ÚRISTEN!Lehet hogy soha többé nem látom viszont Rafleket?Elkezdtek gyűlni a könnycseppek a szemembe.Majd egy elkezdett szépne lassan legurúlni az arcomon ,majd után a következő,és az az utáni és így tovább.Egyszercsak Lor megölelt és szinte már ő is sírt, de azért azt mondta:-Nyugi!a fiúk ennél okosabbak!-de valamiért most ettől sem ő sem én nem nyugodtunk meg.-amúgy annak a fiúnak direkt mondták hogy ne térjen el a magadott útról de ő csak  azért is arra fele akart menni.Amúgy a fiú nem volt valami tapasztalt és nem ismerte még  a helyet úgy mint Granék.Ne félj, jó?Ha te félsz és sírsz akkor bennem is eloltod a bizalom lángját.Léccives nyugodj meg!Csak egy hétről van szó se többről,sem kevesebbről.-próbáltam hallgatni Lorra és lenyugodni de valahogy ez a story nem ment ki a fejemből.                                                

Mivel veszekedésben nem voltam túl jó reggel 10kor ébredés után 10 percel feladtam hogy harcoljak Raflekkel, ezért dél körül elindultunk  Lorhoz.A házuk gyönyörő volt.Lor nagyon boldog volt mivel már nagyon unta a férfi társaságot.Az ő mosolya is olyannyira tökéletes volt mint Rafleké, viszont alacsonyabb volt, vékonyabb, és a haja is sokkal szőkébb mint rafleké.Aztán megint kimentünk a kertbe.A ház még a kertből is nagyon jó nézett ki hát még az utcárol!

-Szia!Bizonyára te vagy Fruzsi ugye?Majd csinálhatunk mindenféle nőies dolgokat.Ruhapróba meg vásárlás...meg mindenféle ilyeneket,-én próbáltam mosolyogni de valahogy 2 órával kelés után nem ment.Én is szertem az ilyenket de most még nem megy hozzá a jó pofa vágás.

-Na jó nekünk mennünk kell.Majd egy hét múlva találkozunk.ha majd hozunk haza húst a vadászatból megsütitek ?

-persze majd megtanítom Fruzsit is az apró süési praktikákra amiket itt Nickjeten használunk.-majd Gren(Lor férje)megcsókolta.Majd Raflek is odajött hozzám megölelt adott egy puszit.Utána kartam menni hogy megcsókoljam de nem volt hozzá elég jó hangulatom.Aztán elmentek.Lor átölelte a vállamat ,gondolom észrevtte  hogy ez nekem egyáltalán nem fekszik jól hogy Raflek  elmegy és itt hagy egy (gyakorlatilag) ismretlen emberrel.

Mire reggel leértem márt várt a reggeli.A frissen főzött kakaó és Raflek egy fogkrém reklámba illő mosollyal köszöntött.

-Na milyen volt egy tündér mellet aludni?Nem zavartalak?Nem nyílt ki este a szárnyam?

-ÁÁ dehogy is.Egyáltalán nem zavartál.Sőt egész jó érzés volt.Ténleg te mikor keltél?

-Kb. 2 órája.Majd el kell mennem egy kicsit.-most eltűnt a mosoly az arcáról.-Addig a nővéremnél leszel.-a nővére Lóri.Ténleg nem is említettem.Ő volt az aki szintén beesett szintén véletlenül.Ő amúgy itt találta meg a szerelmet.Lor már 21 éves, és 19 évesen hozzá ment egy tündér fiúhoz

-Raflek, hova mész.

-Ez egy fajta tündér dolog.El kell mennünk egy olyan bátorság próba szerűre.

-Igen de nem szokott senki meghalni .Álatlában.-hátt ez nagyon megnyugtaó.És mivan ha pont ő lesz az aki meghal?Belegondolni is rossz.Nélüle itt lenni...Elképzelhetetlen.Nagyon félek.Nem akarok nélküle élni. Legalábbis minimm örökös depresszióban lennék.De nem akarok bele gondolni mi lenne akkor ha ő nem lenne.

-Raflek mi a baj?-kérdztem aggódva.

-Én nem kényszerből jöttem le.Én soha nem hagytam volna ott a családomat egyedül a testvéremmel.Én csak véletlenül estem bele a lyukba.Ha tudnám hogyan haza mennék és segítenék tovább a családomnak.Te ténleg azt hiszed hogy cserben hagytam a családomat csak azért hogy csak nekem jobb életem lehet itt?Istenem!Te ténleg ilyennek látsz?Aki cserben hagyja a szeretteit csak azért hogy neki jó legyen?Hát nem.-na és ekkor már majdnem sírva fakadtam újra hogy én nem azért mondtam hogy megbántsam csak én egy ilyen helyzetből menekültem volna.-Nagyott csalódtam benned Fruzs.Nem hittem volna hogy ilyennek látsz.És ha most megbocsétasz kimennék egy kicsot levegőzni!

-Raflek kérlek várj!-ordítottam sírva-Én nem akartalak megbántani.-erre becsapta az ajtót.ennyi volt?Az én első nagy szerelmem elsőlátásra  egy buta mondat miatt képes itt hagyni?Ekkor leültem az ülőre az arcomat a kezembe temettem és elkezdtem zokogni.Majd bejött Raflek.

-Kiordibáltad már magad vagy még van valami ordítani valód?-mondtam dühösen.

-Szeretnék bocsánatot kérni azért ahogy kiabáltam veled szinte oktalanul.

-Szeretlek Raflek és nem szeretttelek volna elveszíteni egy hüje mondat miatt.-aztán megcsókolt.Ez afféle bocsánat kérő csók volt.Aztán megöleltem és egyszerűen nem mertem elengedni.Féltem attól hogy elmegy és nem jön vissza ami irreális volt ahoz képest hogy az elöbb kért bocsánatot.Nem baj.nem mindig kenhető az ember barátja kenyérre.Mostmár kezdtek felszáradni a könnyeim. Raflek este már melletem aludt ami csak abból a szempontból fontos hogy eddig azért nem aludt melletem mert félt hogy megsérti a magánszférámat.Aztán elmagyaráztam neki hogy már nem sért meg semmit hogyha melletem alszik sőt segít.

Ahogy beértünk leültem az ülőre erre megint mellém ült.Remélem most nem akar megint valami újjal előrukkolni.Azért azzal még várnjunk szerintem egy kicsit.Egy ideig csak nézett aztán én is ránéztem és bár féltem hogy hogy reagál erre a témára mert eddig nem nagyon mesélt magáról.Egyszer már próbáltam kérdezősködni de el terelte a szót.Na mindegy.lesz ami lesz.

-Raflek mesélnél egy kicsit magadról?Olyan keveset beszélsz magadról tőlem viszont elvártad hogy mondjak bármit is.-na jó most ugrik a majom a vízbe.Nagyon félek.

-Tudtam hogy egyszer kiszeded belőlem.Na jó.-kezdtem látni az arcán hogy megfeszül és erősen koncentrál.Próbáltam enyhíteni a feszültséget.

-Miért?Bűnoző voltál vagy bérgyilkos?-ekkor elmosolyodott-

-Inkább bűnöző.-ekkor egy kicsit lefagyott a mosoly az arcomról.-Nyugi nem voltam sem kiskorúk börtönében sem kényszerzubbonyban és hasonló dolgokhoz sem volt közöm.Nagyon szegény családba születtem.Sosem volt tele az asztal már ha egyáltalán volt asztal.Mivel sokszor hetekig egy ruhában jártunk mert nem volt más.Amikor már kicsit nagyobb lettem elküldtek ...lopni.-ekkor egy kicsit megfeszült.-A boltba csak úgy besétáltam,illedelmesen köszöntem majd csak egyszerűen leemeltem egy kenyeret és kimentem.Voltak kedves boltosok akik engedték hagy menjek el a kenyérrel a kezemben.De voltak peches esetek is.Volt olyan is amikor bottal vertek.Aztán ez így ment addig amíg 10 éves lettem.Aztán egy  nap a közeli erdőben találtam egy nagy lyukat kicsit közelebb mentem hozzá majd fejjel előre beleestem.Aztán már kb 3 éve itt vagyok.Ennyi.-na jó mostmár megynyugodtam.Mostmár, hogy kiderült nem bérgyilkos  sem bankrabló.

-Köszi hogy végre elmondtad!Megynugodtam hogy nem vagy gyilkos.-ekkor végre először a történet folyamán elmosolyodott.

-Egyépként egyszer megfordult a fejemben hogy pénzért megöljek valakit.Ami azért 10 évesen elég durva.

-Háát az.Én szerencsére nem félig kényszerből választottam ezt az utat.

-Kényszerbőől?-ekkor felemelte a hangját és én egy kicsit kezdtem félni tőle.

Mi lesz ha haza megyek?Mit lehet erről a világról és persze Raflekról mesélnem?Mivan ah semmit nem szabad elmondanom?És egyáltalán keres bárki is odakint?Egyáltalán hogy tudok haza menni?De ezekkel biztos megbántanám Rafleket.Ekkor könnybe lábadt a szemem.Eszembe jutott a családom.Hogy már mennyi ideje nem láttam őket.Az öcsémet a nővéremet,az anyukámat,az apukámat és még sorolhatnám a barátaimról nem is beszélve.Na és most jött el a holtpont amikor elsírtam magam.Raflek eddig a kertben volt és amikor bejött sírva ültem átfogva a térdem.Nagyon megrémült.Azt hitte ő miatt sírok de hamar megkellet nyugtatnom nehogy megbánja a csókot.Elmagyaráztam neki hogy mennyire hiányzik a családom és hogy egyszer majd haza kell érnem.Ám amikor ezt kimondtam akkor nagyon elsápadt.Biztos attól félt hogy majd én is cserben hagyom mint az előző barátnője.

-Vajon keresnek?És egyáltalán hiányzok nekik?-kérdeztem miközben ömlöttek a könnyeim  és zokogtam.

-Tudod az idő nem úgy megy ott mint minálunk.Amíg te itt vagy és velem vagy addig kint nem megy az idő.Ha kimész minden megy tovább.Úgyhogy affelől semmi kétség hogy hiányoznál nekik.-aztán rám nézett és ahogy én is a szemébe néztem megnyugodtam.Aztán a könnyeim is kezdtek apadni.Majd egészen nyugodt lettem.Mostmár hogy tudom hogy  nem okozok nekik fájdalmat azzal hogy itt maradok.Átölelte a vállamat majd letettem a fejem  a vállára.Aztán elálmosodtam és elaludtam a karjába.Majd mintha ő is elaludt volna.Mire felkeltünk újra reggel lett.A tegnapi nap nagyon megviselt mindkettőnket.Megreggeliztünk majd újra útrakeltülnk.Ahogy kiléptem Rafleknak valmilyen nagynéni szerű rokona lépett oda hozzánk és megkérdezte Rafleket hogy megvette e már a gyűrűt.Mindketten nagyon megalázónak találtuk a dolgot és jót nevettünk rajta.A nagynéni meg csak nézett majd Raflek megsúgta neki hogy még csak 13 évesek vagyunk.Aztán a nagynéni megrémült hogy ugye nem az a baj hogy nem szeret? Majd Raflek megnyugtatta hogy nem nem az a baj.Aztán ahogy tovább mentünk a városba Raflek nagybáttya megkérdezte lefeküdtünk e már.AZ ISTEN SZERELMÉRE!MÉG MINDIG CSAK 13 ÉVESEK VAGYUNK!nA NEM BAJ.Ahogy haza értünk kiröhögtünk mindenkit aki ilyen nagy baromságokat dobott a fejünkhez.Nagyon röhejes volt.

Amint megyünk haza mindketten teljesen benn voltunk a saját gondolatainkban.Aztán elkezdtem én:

-Szóval te engem közel érzel magadhoz?-Ezt még kimondani is zavarba ejtő volt.

-Háát igen.-ekkor elvörösödött bár annyira nem láttam tisztán az arcán.

-Nyugodj meg én is hasonlóan érzek.-ekkor próbáltam valamilyen mosoly féle dolgot eröltetni az arcomra pedig közben én is teljesen zavarba voltam.

-Megnyugodtam.-aztán haza értünk.Kipakoltunk a zsákokból majd leültem az ülőre.Rá egy percre legnagyobb meglepődésemre mellém ült.Egy ideig nem volt merszem ránézni de aztán a pillantásunk mint ha egy vas lánc kötné össze őket nem eresztették egymást.Aztán Raflek arca elkezdett közeledni az enyém felé és meleg ajka érintette az enyémet.Aztán kb. 20 másodperc múlva gyengéden elengedte.Szeméből sugárzott az elégedetség és a boldogság na és persze az érzései.Majd megyulladt örömében.Én mindenre számítottam volna de erre nem.Az elöbb még alig mertünk egymáshoz szólni most meg megcsókol.Hát ez ez...nem is tudom mi ez.Jó persze én is szerettem volna ezt de nem így.Vagyis nem az a baj hogy kivel hanem hogy elötte ez volt.Na mindegy.Az elsők fontosak az életben és ezek már nem jönnek vissza.Hiába rágódok azon hogy milyen lehetett volna ez már nem lesz más.Azért örülök hogy a sors legalább a személyt eltalálta.:DMajd lesz mit mesélnem ha haza megyek.ekkor elsápadtam....

-Nagyon köszönöm Babgi!-mondta Raflek rosszindulatúan.

-Szóval akkor miről kéne tudnom?-kérdeztem úgy hogy majd szétroppantam az izgalomtól.

-Ez még olyan kb 2 hónappal ezelött volt.Volt egy lány akit szintén nagyon közel éreztem magamhoz.Elötte pedig azt mondta hogy ő is viszont szeret engem.Ő is egy másik népből való volt és 1 hét után jöttek érte a szülei.Az katasztrófa volt.Mindennek lehordtak.Azt mondták hogy csak egy pojáca vagyok aki magán hagyta a műanyag ragasztott szárnyakat.és ami a legjobban fájt hogy azt hitték hogy én raboltam el a lányukat.Ám amikor azt vártam el hogy Natál majd kiállna melletem hogy én nem ártottam  neki erre ő is csak azt kezdte el mondani hogy én ténleg fogságban tartottam és hogy nem volt jó neki.Aztán elvitték és azóta nem mertem magamhoz embert vagy legalábbis lányt közel negedni magamhoz.de te ha így haladsz megtöröd a jeget.Csak vigyázz nehogy a gleccsert is megtörd.

-Most már értem.Köszönöm hogy megbízol bennem és el merted mondani.Egyépként szerintem mostmár mehetünk mostmár hogy mindent megvettünk.

-Nem rég említettél valamilyen majukat.Kik azok?

-Ja ők egy szószerint aprónép.Körülbelül 50-60cm nagyok.Nagyon aranyosak.Segítenek termeszteni nekünk a rabimi bogyókat.A rabimi  bogyók nagyon finom édesek.Olyan az ízük mint a földön a narancsnak csak éppen kicsik és pirosak.Nagyon szeretem óket, csak éppen a mi földünkön nem terem mert nem olyan a talaj.Amúgy ha teremne is lelegelné az ellenséges nép.Majd elmegyünk egyszer hozzájuk  ha pat felépül mivel most fáj a lába.De várjál csak!A piacon van egy barátom a fő rabimi bogyó ellátó emberem.Babgi.Elmegyünk hozzá?

-Persze.-elmentünk a piacra és persze hogy ott volt Babgi.

-helló helló helló!Üdvözlek itt fiatal utazó és Raflek.Mit szeretnétek?Csak nem egy kis rabimi bogyót?-a hangja és maga az egész manó tele volt  energiával.pörgött mint a búgócsiga.

-Igen szeretnénk vásárolni egy kis rabimit.Van abból az új kicsit halványabb színű fajtából?

-Igen.Nálam mindig minden van.Egyépként ki ez a kis szépség ott melleted?-kérdezte hallkan rám mutatva.-Ő az újjabb áldozat?-hirtelenmegijedtem.Talán ő egy szörny?Becsábítja az áldozatait és aztán megöli őket?

-Jajj ne ijesztgesd szegényt.A végén azt hiszi hogy valami szörny vagyok.Vagy leszek.-úristen olyan mintha olvasna a gondolataimban.-Egyépként igen.

nem lesz egykicsit gyors?És elmondtad egyáltalán neki?Vagy még nem tudja?

-Mit kéne tudnom? 

Kik azok amakukuk?-kérdeztem Rafleket.

-Ők a mi közlekedési eszközeink.nagyon aranyosak és kedves, szelíd jószágok.olyan kb. 2 méter magas kétlábú repülő lények.A legtöbb háznak vagy családnak van legalább egy de vannak tenyésztők is.Nagyon szeretem őket.Olyan kedvesek.Nagyon színes lények.Mindegyiknek más a színe.Az enyém kék színű és zöéd a szárnya.Ha akarod egyszer bemutatlak neki.A neve Pat.  

Ő itt Pat.Raflek makukuja. 

Nagyon sokat beszélgettünk.Raflek is csak mesélt és mesélt ami egyáltalán nem volt rossz mert soha nem voltak kínos szünetek.Rengeteget nevettünk.Nagyon jó fej a tündércsávó.Aztán hirtelen valamilyen hangos zajra lettem figyelmes.Raflek hirtelen megfogott a hónomalatt  és berepültünk a házába.Repülni jó volt de idegesített hogy Raflek mitől lett ilyen ideges.

-Raflek mi volt ez?-kérdeztem nyugodtan  mert nem akartam hogy még én is idegesítesem.

-Ők egy pusztító nép.Olyanok mint a sáskák.Ami csak az útjukba kerül az megeszik.évente egyszer eljönnek és lezabálnak mindent.De nálunk nem találnak túl sok dolgot  mert mindent  a házakban tartunk maximum  csak a füvet tudják lerágni a makukuk elől.

-De ők hol élnek?

-Két világgal arréb.A majuk mellet.

-De miért féltél annyira?

-Mert amikor eljönnek és látnak egy másvilágit akkor azt megölik.

-Szóval nem akartad hogy meghalljak.-mondtam hallkan.

-Igen.Még csak most jöttél és máris megölnek.-a mondat végén végig futott egy kaján vigyor az arcán.Én ezen annyire nem nevettem.Aztán hirtelen elfogott az álmosság.

-Látom álmos vagy.Kinél akarsz aludni,Nálam, vagy Prokinál?

-Ki az a Proki?

-Tudod, a kicsi róka szerű manó.Aki körbe vezetett.

-Jaa.Nálad.Nem nagy baj?

-Áá egyáltalán nem.Úgyis vágytam egy kis vendégre.Egyépként ott van a pótágy.-aztán hamar elálmosodtam.Az ágy kényelmes volt,és puha.Látszott rajta hogy nem volt sokszor használva.:D

                                                                                                            Ez itt egy Amosnok.Nagyon aranyonak néznek ki pedig valójában gonoszak és falánkak.            

-Jé nézd csak itt jön a kedvenc házépítő unokaöcsém Reflek.Vele építettem a házunkat.Tudod azt a szépet amit először mutattam.

-Ja tudom melyikre gondolsz.Arra a szép virágosra ugye?-mondom olyan hanglejtéssel hogy sugározzon az ész a hangomból.(Remélem sikerült.)

-Szia a nevem Raflek!-köszönt az unokaöccs nagyon tisztelet teljes okos  és lágy volt a hangja.A kinézete:körül belül 180-190cm lehetett.Testén még egy grammnyi súlyfelesleg sincs.Ruhája nagyon különös volt.Feszes póló aminek a hátán két hosszú direkt(legalábbis nekem úgy tűnt)  kivágott rész, izmos lábán sárga vagy éppen zöld cica gatya.Eddig azt hittem hogy minden fiúnak rosszul áll a cica gatya de rajta kifejezetten csinos volt.

-Mi az a kivágás...-nem bírtam mondani mert Raflek a szavamba vágott.

--A hátamon?Azok a szárnyaimnak vannak.És most jönne az a kérdésed hogy de hol van a szárnyad?Azok csak akkor jönnek ki ha akrom.Én nem egy átlagos tündér vagyok.én csak akkor röpkedek össze vissza amikor csak nagy szükségem van rá.

-Megmutatnád a szárnyaid?-kérdezem kicsit félve mert nem tudom hogy neki mennyire van ínyére ez dicskedés szerű mutogatás.

-Persze.-és ekkor kinyitotta szárnyait.Akora fény csóva kelekezett körülötte hogy alig láttam valamit.Míg nem...

Nagyon jól nézett ki a szárnyakkal.Ám úgy tűnik hogy a pólóján

 hiába voltak lyukak mégsem jött be ez a megoldás.

-Na hogy tetszem?-kérdezte mégis kicsiot zavarban léve.Kérem ez mégis milyen kérdés?Mondjam azt hogy a legmerészebb álmomban sem mertem volna ilyen férfira gondolni?Háát az jó kis ismerkedő duma lenne.Na jó valahogy csak megszülöm a választ.

-Háát nekem nagyon szokatlan az biztos.A földön kívül nem mindenki repked tündér szárnyakkal a levegőben,félemsztelen testel.-végre láttam egy igazi mosolyt az arcán nem csak egy olyan kis zavart mosolykát.Aztán elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.Ami csak a számon kifér.

-Itt található a város bejárata.Ez a hosszú út vezet be a házba.A kövek akkor lettek lerakva mikor lerakták az első ház alaptégláját.-meséli nagy lelkesedéssel a manó.Nekem úgy tűnt hogy nagyon büszke a városára vagy lehet hogy csak jó színben akarja feltüntetni.

-De hogy lehet az hogy a város tornya a város határán van de a vársoba vezető út vagy 100 méterre van tőle?-kérdezem kicsit kötöszködve mert ez nekem nagyon furcsa volt.

-Háát azért mert amikor a torny épült nem tudtuk még hogy késöbb milyen lesz a föld terület hogy rá lehet e építeni a várost.A torony még a két király korszakában épült.Ez itt az én  

házam.Nagyon szép, mi?Én építettem meg egyik tündér unokaöcsém Reflek.Majd bemutatom neked ha ott fogunk tartani.De mivel msot nálunk délután van és mindenki alszik ezért most ha akarnám sem tudnám bemutatni neked a lakókat.Szóva a következő ház amit látni fogunk az a királyi főház lesz.Nagyon díszes az is és öreg.Csak sajna 20 méter van a 2 ház között.Ja ténleg naálunk van egy olyan szokás hogy mindenki saját maga és még egy társa építheti a házát.Szóval a következő ház története is elég érdekes.Na réges régen...

A manó elkezdte mesélni a Nickjet  Worldiek legendáját:

-Réges régen amikor mi és a Nickjet Worldiek még együtt békében  éltünk két uralkodónk volt.Sipiri Lasoup(ejtsd:lászupp) és Cipri Gasep(ejtsd:gászip).Jó barátok voltak egészen addig amíg egy Nickjet Worldi elárulta a tojás titkát egy külföldi lénynek.Cipri mivel védeni akarta a népét és Sipirit is,nem mondta el neki.Tudta hogy Sipirinek a mindene volt az a tojás és azt is tudta hogyha egy külföldi lény is tudni fogja hogy itt található a tojás akkor halál vár az árulkodóra.Ám nem csak Cipri és az áruló James tudtak erről hanem volt egy fültanú is, Howan.Howan elmondta Sipirinek és ezért Sipiri kitiltotta Jamest plusz Ciprit is árulónak hitte mivel azt hitte hogy csak azért nem mondta el mert ő is magának vagy éppen másnak akarja a tojást.Kitiltotta Ciprit is.Cipri ezért bosszút akar állni a mai napig amiért oktalanul(részben)kitiltotta a saját országából.Jamesel alapítottak egy közös világot aminek: mi lett a neve?

-Nickjet World.-válaszolok.-De ennek már hány éve?

-Már vagy 100.

-De miután a királyok meghalltak miért nem békült ki a két nép?

-A királyok nem halltak meg.Nagyon is élnek.-mordult fel a manó.

-Az meg hogy lehet?Nálunk a földön az emberek átlag életkora 82 év.Kétlem hogy a királyaitok 82 évesek lennének.

-Hát nem is.Ők 1200 évesek nickmet évben mérve.

-Nickmet év?Hát az meg mi?

-1 nickmet év 3 átlag földi év.-számolgattam egy kicsit majd újra fölcsattantam.

-De hát így is 400 évesek!Az lehetetlen!

-De ez törzsi adottság.Sokáig élünk.Majd még mesélek ilyen törzsi adottságokról,de előtte nézzük meg a következő épületet.  

Tehát ahogy már ez első storyban leírtam ahogy tekerek a fény felé valami nagyon furcsa olyan sötét erdő szerű valami tárult elém.Egy kicsi cuki kis manó és róka szerű embörke szólított meg.(a mérete nem lehetett nagyobb mint fél méter, de a fenekéből dús vörös farkinca lógott ki, és álláról dús vörös szakáll .lógott le.A szőrtelen testéből négy vörös szőrös mancs, füleit hosszú vörös szőrszálak fedik le.)

-Hé te meg ki vagy?-kérdezi rosszindulatúan.

-Én Fruzsina vagyok.És csak véletlen kerültem ide.Hidd el ha tehetném visszamennék.-bár ez hazugság volt mivel előtte persze felfedeztem volna ezt a kis földalatti világrészt.A manó csak állt és bámult mintha földönkívüli lennék.( bár ez az ő szempontjából igaz mert én ténleg a földön kívül ő pedig a földön belül lakik.)Aztán a manó újra megszólalt:

-De ha már így itt vagy igazán körbevezetnélek itt a mi kis világunkban.Ez itt Metjet World.Én vagyok egy úgymond főmufti.Veled szemben található egy mi úgy nevezzük hogy a város szíve mivel itt található a fő tornya a városnak.A toronyban pedig van egy tojás.Egy sárkány tojás.Azért van ott mert ha napfény éri kikel.De a tojáshéj gyémántból van és ha kikelne meg-enné a sárkányka.Ezért fontos nekünk ez a tojás.Úgy mond ez a város jelképe.És nagyon vigyázunk rá hogy el ne lopják a Nickjet Worldiek.-erre a manó dühbe gurult.

-Kik azok a Nickjet Worldiek?

 Egyik nap egyáltalán nem volt kedvem felkelni de mivel suli volt muszáj volt  mennem.Ez úton módon elkellet szenvednem  a tornácig onnan a biciklimig ráülni és kigurulni az ajtón.Ahogy döcögök le a hosszú (három fokos csiga) lépcsőn megint úgy nevezett fantázia rohamom támadt így hát elkezdtem gondolkodni és nagyon figyelni magamra hogy megjegyezzem a saját történeteimet.(lehet. sőt biztos hogy hülyén hangzik de így volt).Annyira  elmerültem a gondolataimban hogy ahogy kifordultam az útra nem figyeltem fel a közelben dolgozó munkások ordibálására és beletekrtem egy nagy fekete lyukba amit a régészek 2 napja fedeztek fel.Senki nem tudja mi van benne.Én már igen.Így hát beletekertem.Zuhantam két métert és nekem teljesen úgy tűnt mintha 10km/h-val  estem volna kb 1 óráig.Aztán leértem.A sötétség teljes és a biciklim majdnem tönkre ment.Aztán kezdtem vélni látni egy kis fényt a nagy sötétségben.Felültem a biciklimre, tekertem nagyon lassan és kb. 1 perc múlva...

Először is azért szeretnék csinálni egy blogot mert nagyon jó a fantáziám és mivel nálam sokszor úgy nevezett fantázia kitörésem van és ilyenkor egyszerűen dőlnek az ötletek a fejemből.De nem vagyok összekeverendő Veres Robi MCDC-vel(csillagszületik) mert nekem nem olyan jó a ritmus érzékem és nem tudok János vitézt költeni pár rövidke vagy akár hosszú perc alatt.